A fiam 2012-ben született, felnövése egybeesik a Fidesz hatalmával. Utáltam a Fideszt kezdettől fogva. Olvastam a híreket, az elemzéseket és jól tudtam, mi zajlik, bár nem igazán hittem el, hogy ez TÉNYLEG így lesz ezután.
Valamiért azt gondoltam, hogy ez a sok hülyeség nem tarthat örökké, hamarosan majd felébrednek az emberek és nem csak nekem lesz nyilvánvaló a sok határsértés, jogtiprás és lopás. De mégsem történt semmi, 4-szer kétharmad következett. Tizenhat éven át tűrnünk kellett. Négy kétharmados győzelem, teljes értetlenség, sokk, majd lassú felépülés következett mind a 4 győzelem után. Hogy újabb remény jöhessen!
Mindeközben folyamatosan a családpárti hozzáállásukat ismételgették, sosem volt még ilyen szuper az élete a családoknak.
Dőlt a pénz, házat vehetsz, felújíthatsz, adót leírhatsz és egyebek.
Csakhogy a valóság köszönőviszonyban sem volt a szólamokkal! Amikor valakinek gyereke születik, hirtelen mindenféle intézményrendszerrel kapcsolatba kerül. A szülésig jön az egészségügy és a kórház, aztán a gyerekorvos, a védőnő, a bölcsődei és óvodai ellátás, az iskola… Mind-mind hatalmas csalódások és az az érzés, hogy senki nem segít, teljesen egyedül kell áttörni mindenen, kitapasztalni, kijárni. A hivatalok packázásait, és viselni az elidegenedett, rosszkedvű személyzetet mindenhol. A megnehezített ügyintézést, az alapvető szükségletekről való lemondást, ésatöbbit.
A pénz. Gyed és Gyes, amire hónapokkal a szülés előtt már el kellett kezdeni költeni. A támogatások feltétele ugyanis az, hogy a szülés pillanatától visszamenőleg egy évre bejelentett munkahellyel kell rendelkezni.
Nekem viszont épp nem volt bejelentett munkám, manapság ez hétköznapi eset.
Újat találni pedig már nem tudtam a szülésig, ezért magamat alkalmaztam egy saját alapítású cégben. Mire nem képes egy nő ha gyereket akar, ugye? Öntöttük a pénzt a Kft-be, hogy papíron kifizessük magamat…
12.200 Ft-os családi pótlék. Igaz a mondás: egy gyerek nem gyerek! És valóban így volt, mert a sok pénz, amiről nap mint nap hallhattam a hírekben, hozzánk, az egy gyerekes családhoz nem jutott el.
Ha nincs nagyszülő, rokon, kiépített segítői rendszer, akkor egy embert elvisz a gyerek gondozása. Hirtelen tehát az apa keresetéből kellett 3 embert eltartani, ami nem ment könnyen. Voltak nehézségek, persze már a szüléskor, amikor a fogadott orvos elmondta, hogy az állami kórházban zajló szülés mennyibe fog kerülni…
Nem volt annyi pénzünk.
Úgyhogy új orvost kellett keresni, aki legalább nem mondta meg előre, mennyi lesz a szülés, hanem elfogadta azt, amit végül kapott. Nekünk akkor csak kevés jutott hálapénzre.
Persze a gyerekek nőnek, az anya újból dolgozni megy, új lehetőségek nyílnak, jó esetben 2 fizetésből lehet haladni. Ha pedig ilyen jól megy újra, nem vágunk bele a hőszigetelésbe, a ház kipofozásába? Persze, hogy!
A lakásfelújítási támogatás sokkoló másfél évet hozott. Azt sokan nem tudták, hogy ezeket a költségeket előre ki kell fizetni, és ha megfelelően lett elköltve az összeg, akkor az állam a felét visszaadja. Úgyhogy jöttek a mesterek árajánlatai, amik az egekbe szöktek. A méltatlankodásra és döbbenetre mindig ugyanaz volt a válasz:
„Az állam úgyis kifizeti a felét!”
Tehát simán lehet kétszeres árat mondani, háromszoros munkadíjat kérni, hiszen az állam úgyis kifizeti. Na persze… ha a munkálatok lepapírozása rendben találtatik. Csakhogy annyira bonyolult volt az elszámolás menete, hogy külön csoportok alakultak, ahol a septiben összebarmolt szabályokat meg lehetett érteni, melyik számla milyen formában, milyen nyomtatványon legyen, fénymásolva, szkennelve, hitelesítve, utólag csatolva, táblázatba rendezve, sorrendbe rakva, összepárosítva, ügyfélkapun, postán feladva, hónapokig a válaszra várva… Rengeteg ősz hajszálam keletkezett, és írd és mondd: 3 hónapig dolgoztam a dokumentáción. Semmi értelme nem volt, mert amennyivel kisegített volna az állam, annyival többet kellett kifizetni a felvert építőipari árak miatt.
Egy tipikus NER történet: Nesze semmi, fogd meg jól!
És az óvodába hordani kellett a papírzsebkendőt, a szalvétát, a WC-papírt, de vásároltunk, összeadtunk, kiegészítettünk sok egyéb eszközt és rendezvényt is. Idióta igazolások, szabályok, amivel láthatóan birkózott az óvodai személyzet is. Az iskola ugyanez! Méltatlankodó tanárok, hatalmas bürokrácia, idióta lepapírozások. Melyik tanítónéni fideszes, melyik nem. Az SZMK szülő fideszes vagy nem, ha igen, akkor majd jól fekszik az igazgatónál (aki szintén az), de jaj nekünk, ha olyasmit mondunk, ami nem illik a narratívába! Hittan és erkölcstan – járassuk vagy ne hittanra? Jó az neki, nem árt, de nem akarja, nem érti, ciki.
Covid! Magukra hagyott tanárok, oltat-nem oltat sokkok, kedvenc tanítónénit elküldik az oltatlanság miatt, magamnak is végül beadatom, mert a gyerekem látja kárát.
Elmebeteg járványkezelés, „távoktatás” – megint csak magunkra hagytak minket.
Hisz egy anya mindent megold! Náluk kreatívabb nincs is. A tanár is megoldja, persze, bár semmiféle eszköze nincs. A mi tanítónénink jól vizsgázik, felnőtt fia felállítja neki az online rendszert, betanítja, felügyeli az órákat, ha kell.
Középiskolai felvételi – a vég kezdete! Mindenki menekítené a gyerekét a 6 osztályosba, mert már nincs tanár. Főleg Budapesten nincs, mert nekik ott a pizza futárkodás, más területek, de „szerencsére” vidéken kevés a lehetőség, ott még vannak tanárok, mert kénytelenek maradni. Felvették, túléltük, sikerült feldobni a fiam az éppen kihúzó vonat utolsó kocsijába, ahol még vannak tanárok, bár ötvenesek, de addigra a fiam leérettségizik.
Sikerülni fog, valahogy átverekedjük magunkat a közoktatáson is!
A fiam már 14 éves elmúlt, végülis mindent megoldottunk, és összehozta a családot a rendszer, mert csakis magunkra, hármunkra számíthattunk. Ami visszhangzott a hírekből, hazugság volt. A jómódúak mindent ki tudtak használni, de egy átlagos, egy-gyerekes család mintha nem is létezett volna az elmúlt 16 évben. Csak a szólam, az önfényezés, a hazugság! A „legyszebb” NER történetek ezekből születtek!
Nem mondok igazat, valamit mégiscsak kaptunk, egy laptopot. Ugyanis az állami iskolákban mindenki kapott egy kereskedelmi forgalomban nem létező, speciális számítógépet. Köszönjük! Bár nem igazán tudjuk használni, lefagy, nem nyitja, túlmelegszik, kikapcsol. Mindegy. Szerencsére van a háznál még számítógép, így ha olyan házi feladat érkezik, akkor apa számítógépe rendelkezésre áll, ha az iskolai éppen le is fagyott.
Örülök, hogy vége, mert így van remény.
T. Zs.