Az EU-s operatív programok mellé rendelt Monitoring Bizottságok feladata tehát, hogy felügyeljék és nyomon kövessék az adott program végrehajtását, valamint biztosítsák, hogy az uniós támogatások szabályosan, hatékonyan és a kitűzött céloknak megfelelően kerüljenek felhasználásra. – Beszámoló a NER pályázati csalás működéséről az elmúlt 16 év fényében.
Az egyik Monitoring Bizottság, amelynek minimum évente két ülése van az a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz (TOP Plusz). Ennek keretösszege 5,2 milliárd euró. A TOP Plusz témái: önkormányzati fejlesztések, helyi gazdaságfejlesztés, közlekedési és energetikai beruházások, bölcsődei, óvodai és egészségügyi infrastruktúra, valamint fenntartható városfejlesztés.
Ezen és a többi operatív programhoz kapcsolódó monitoring bizottság első ülésén felvetettem, hogy ez a formátum szerintem nem alkalmas érdemi párbeszédre…
A korábbi, 2014–2020-as ciklusban a TOP-ban támogatott projektek jelentős részével kapcsolatban az EU szabálytalanságokat állapított meg,. Vagyis ezek költségeit nem fogadták el, így azokat a magyar költségvetésnek kellett finanszíroznia. Az EU-s kifogással érintett projektek száma több száz, sőt több ezer, és ezek jelentős része a TOP-hoz köthető – az érintett pénz több tízmilliárd forint. Ha azt mondom: Tiborcz/Elios, akkor talán sokan értik, miről volt szó.
Ezen albizottsági üléseken a K-Monitor munkatársával együtt próbáltuk megérteni, pontosan hogyan is születnek meg a döntések egy-egy TOP-ban támogatott projekt esetében. Két alkalommal volt lehetőségem beülni az ún. Döntés-előkészítő Bizottságba is. Ezek a Budapesten tartott ülések nézik át a megyénként beérkezett pályázatokat, tesznek megjegyzéseket, majd küldik el a támogatási javaslatot az adott – esetünkben a TOP – Irányító Hatóság felé.
Érdekes módon a beérkező pályázatok vagy pontosan akkora összértékű projekteket tartalmaztak, amennyi pénz az adott megyére jutott, vagy legfeljebb egy-két pályázattal többet – tehát érdemi választási lehetőség nem igazán volt.
Verseny így nem nagyon alakult ki, miközben ezek elvileg mindenki számára nyílt felhívások voltak. Ez volt maga a NER pályázati csalás.
És itt jön be a NER csodafegyvere: a már említett területi kiválasztási módszer. Pozitivista megközelítésben ez arról szól: „helyben tudják, mire van szükség, hol van szükség fejlesztésre”. A kiválasztást a megyei közgyűlésekhez delegálták, ők állítják össze a projektlistákat a polgármesterekkel egyeztetve…
2014 óta szinte alig volt nem fideszes szereplő ezekben a megyei közgyűlésekben. A területi egyeztetés főszereplői emellett a parlamenti képviselők és a választókerületi elnökök.
A kritikánk az volt, hogy ezeknek a testületeknek a működését, döntéseit gyakorlatilag senki nem ellenőrzi, a parlamenti képviselők pedig sok esetben kvázi „kiskirályként” döntöttek arról, hogy mely projektek jutnak be a TOP Plusz elvileg mindenki számára nyitott felhívásaiba.
Az ellenérv erre az volt, hogy bárki pályázhat, nincs itt semmi látnivaló…
Az egyik ülésen, a vita ezen pontján a rendszer kiválósága mellett folyamatosan érvelő megyei közgyűlési szereplők egyike – egy polgármester – kimondta az ultima rációt:
„Uram, már elnézést, de ugye ön sem szeret olyan pályázaton dolgozni, amelyről tudja, hogy nem biztos, hogy nyer.”
Nun András