„Nem, egyáltalán nem volt könnyű az elmúlt 16 év a kultúrában sem. Életpályák törtek derékba. Alkotók távoztak külföldre. Egzisztenciális problémákkal kellett megküzdeni a jobb sorsra érdemes művészeknek.” Személyes beszámoló a bántalmazó NER működéséről
L. Simon László: „Aki szerint pedig fideszmaffia az MMA, az kezeltesse magát! Ha valaki megnézi az MMA tagságát (kiváló építészek, rendezők, képzőművészek stb.), láthatja, hogy politikailag egyáltalán nem homogén társaság, sőt! Most egy ideig megint jön egy sor tehetségtelen ember, aki a maga kudarcait az előző kormányra és az MMA-ra fogja kenni”
Ez is a tipikus, bántalmazó NER narratíva.
„Tehetségtelen”-ezni minden alkotót, aki nem értett egyet velük. Persze, ők tudják, ki a tehetséges, és ki a tehetségtelen.
Amikor 2024-ben megtudtam, hogy a külföldi magyar kulturális intézetekhez (a Liszt Intézetekhez) ők ajánlanak előadásokat, „külsősként” – tehát nem MMA tagként – írtam az MMA-nak, hogy a 2025-ös Márai jubileumi évre a Lola naplója felolvasószínházi-sorozatunkat ajánlanám a külföldi magyar kulturális intézetekhez vendégjátékra, ezt a választ kaptam:
„Az MMA Színházművészeti Tagozata, 2025. február 17-ei ülésén, 3/2025. (II.17.) számú határozatával elutasította kérelmének támogatását.
Az MMA Színházművészeti Tagozatának álláspontja szerint a Magyar Művészeti Akadémia feladatkörébe nem tartozik az Akadémiához nem kötődő produkciók kiajánlása.” (Utóbbi mondat dőlt betűkkel bekopizva a nekem küldött emailbe.)
(Már ez is, hogy „kérelem”! Tehát nem egy egyedi, az egyik legnagyobb magyar író és felesége emigrációs naplóiból készült, a 2023-as bemutató óta teltházas előadásokkal futó – a Víg Szalont is megtöltő – előadás ajánlása. Nem. „Kérelem”.)
Ebben az esetben vajon kit ítélhetett az MMA kuratóriuma „tehetségtelennek”?!
Márait, akinek a műveit több mint 30 nyelvre fordították le világszerte? Az előadás szövegkönyvét megjelentető könyvkiadó nemzetközi szakmai körökben is elismert igazgatóját, aki úgy ítélte meg, hogy a szöveg érdemes arra, hogy könyvként megjelenjen? Netán az előadásban színész partneremet, aki a magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége és a Nemzet Színésze?! Esetleg engem, akit ők feltehetően sem személyesen, sem színészi munkáimon keresztül nem ismernek?
Ezzel a pökhendi, „tehetségtelen”-ező, kirekesztő magatartással nagyon sokunk alkotói életéből éveket vettek el!
Szakmailag legerőteljesebb éveinket.
Rengeteg alkotó energia, ötlet veszett kárba, vagy, ha jobb esetben – fillérekből, csakazértisből – mégis megvalósult, akkor is kis, önfenntartó előadóterekbe kényszerült. És igenis, nem túlzás azt mondani, hogy nyomorogtunk, és akik már nem bírták, feladták. Tehetséges emberek, akiknek nem volt meg a „szükséges kapcsolati hálója”.
Úgyhogy válaszként arra a fent bemásolt hozzászólásra, a Márai által sokszor idézett mondatot (aki nem ismeri, nézzen utána, milyen szituációban és kinek a mondatát idézi), miszerint „Könnyű nektek, mert ti tehetségesek vagytok” annyiban módosítanám, hogy: Nagyon nehéz volt nekünk, mert mi tehetségesek vagyunk.”
Takáts Andrea