Nekem az elmúlt 16 év 34 és 26 éve kezdődött. 34 éve, amikor személyesen ígértem meg az akkor fiatal pártvezetőnek, hogy rá soha az életben nem fogok szavazni, mert aki azt mondja nekünk, hogy nem határolódik el Csurka fasiszta kirohanásaitól, mondván, hogy nem tudja mikor lesz szükséges, az nem elfogadható!
26 éve, amikor első hatalomra kerülésük örömére kirúgtak nagyon szeretett – magas rangú – állásomból, valószínűleg azért, mert liberális és zsidó vagyok. Ugyanezt éreztem a 16 év derekán is, amikor az egyetemről is „elengedtek”. Talán ez volt a legfájdalmasabb, legnehezebben feldolgozható traumám. Kinyugdíjazódtam, ráadásul leértékelődő nyugdíjjal. Ezzel egész korosztályom így van. A kinyugdíjazásom egyik rohadt eleme, hogy a fennálló rezsim olyan rendelkezéseket hozott, hogy még a meglévő nyugdíjból is levontak jelentős összegeket, ez jól illeszkedik a nyugdíjpénztári megtakarítások ellopásához. Gondolom az „elmúltizenhatév” jellemző kritikája a lopásra, korrupcióra és a társadalom tönkretételére vonatkozik. A társadalmi károkat majd a filozófusok értékelik, én igyekszem egy kicsit a szakmámnál maradni.
Hova futott ki ez az elmúltizenhatév?
Kikopódtam a szakmámból is, hiába szereztem olyan tudást, ami egy alkalmas csapatot milliomossá, milliárdossá tehetne, pusztán a megszerzett tudás alkalmazásával, de akkor saját kicsinyes büszkeségük csorbát szenvedhetne. Mik ezek?
Fő kutatási területem a biodízel technológia fejlesztése. Legalább (az elmúlt) tizenhatévvel megelőztem a világot, de alkalmatlan emberekkel álltam kapcsolatban, ez a szál még nem száradt el teljesen, talán van remény amiatt, hogy drágább és bizonytalanabb lett a repülőgépek üzemanyag- ellátása, így nagyobb széndioxid csökkentést kell elérni.
Második „fő kutatási területem” a decentralizált és szimbiotikus szennyvíztisztítás. Az első ugyanazért bukott meg, amiért az egész ország gazdasága is megbukott. Hogy jó nagy pénzt tudjanak szakítani.
Az ún. elitek kitalálták, hogy csak nagy központi szennyvíztisztítót építenek és kilométereken keresztül utaztatják a szennyvizet.
Ezzel elveszik annak a lehetőségét, hogy helyben, ott lehessen használni a tisztított vizet, ahol már egyszer kifizették és nagyon hiányzik a locsoláshoz, másodlagos használathoz és ráadásul megnehezítik a központi szennyvíztisztítási feladatot is, mert az úton lebomlanak azok a vegyületek, amik nélkül az ismert technológia nem képes rendesen megtisztítani a vizet, különösen, ha nem egyenletes a kibocsátás.
Arra alkalmas körülmények mellett a decentralizált szennyvíztisztítás olcsóbb, hatékonyabb és a környezetre jobban figyelő technika. Ehhez kapcsolódik a szimbiotikus technika, ennek kutatásához a két fő érdeklődésem vezetett, aminek eredményeképpen jelentősen lehet a kibocsátott széndioxid mennyiségét csökkenteni és biodízel alapanyagot is lehet termelni. Próbálgattam hazai k+f pályázaton indulni, de az volt az érzésem, hogy b-listára helyeztek. Hasonló érzésem volt a szabadalmi hivatal tevékenységével kapcsolatban is, olvasatlanul utasítottak el, több alkalommal is. Az elmúltizenhatév számlájára írom azt is, hogy az általam vezetett konzorcium hajszállal maradt le az EU kutatási pályázatán, nem hiszem, hogy tartalmi vagy érdemi ok miatt, inkább a Magyarország elleni közhangulat miatt. Pályázó társak kértek fel koordinátornak, minden ezzel járó kötelezettség és teher elfogadásával.
Mi zavar most? Az „akkumulátor nagyhatalom” gőgösség.
A 2-s úton autózva éreztem a levegőben az NMP oldószer szagát. Az NMP-vel én régi barátságban vagyok, mert közel 50 éve még ártalmatlan vegyületként ismertük és, elég sokat foglalkoztam vele. Doktorimat is ennek az oldószernek használatáról írtam. Nos, ha elfogadom, hogy az NMP egy nemzeti ellenség (egyáltalán nem hiszem, mert a nehézfém komponensek sokkal veszélyesebbek!), akkor érdemes lenne vele foglalkozni. Mit csinálnak a Debrecen környéki hatalmas vízfelhasználású akkugyárak az NMP tartalmú szennyvizeikkel? Elutaztatnak évi több százezer köbméter vizet Komáromba, ahol a lehető legdrágább technológiával visszanyerik az NMP-t és a már így is túlterhelt komáromi szennyvízkezelőt és szennyvízbefogadót terhelik, ahelyett, hogy helyben sokkal gazdaságosabb technológiával tisztítanák, a tisztított vizet és NMP-t újra használják, hogy a helyi vízbázist megóvják. Nem hallgat meg senki, tévedés ne essék, sem a civilek, sem az érintett szakemberek, sem a politikából élők. Marad, hogy lerabolják ezt az értékes természeti adottságot, miközben mindenki sír az aszály és a muszáj miatt.
Azért van happy end: az elmúlt tizenhat évben a fiam megajándékozott bennünket egy új lánnyal és három tehetséges, gyönyörű unokával.
Kovács András