Médiamunkás voltam az elmúlt, nyomasztóan hosszú 16 évben. Pontosabban csak eleinte voltam az, mert szépen elszivárogtam más területekre, hogy pénzt tudjak keresni.
Fájdalmas visszagondolni, hogyan szűnt meg az érdeklődésem a valódi újságírás iránt, és hogyan próbálkoztam néhányszor visszatérni sikertelenül, látván, hogy a helyzet évről évre kibírhatatlanabb. Ezért pontosan tudom, hogy akik maradtak, hogyan élték a mindennapjaikat. Minden elismerésem nekik!
Kezdetben, 2010-től még csak libernyák és komcsi, később soros bérenc, majd migránssimogató brüsszelita, végül háborúpárti söpredék lett belőlem. Ezt a jelzőt persze már nem a sajtó munkatársaként kaptam, hanem magánemberként, mert 2026-ra szinte minden kapcsolódásom megszűnt az újságíráshoz. Sok írástudó hagyta el a pályát vagy keresett valamilyen határterületet. Nálam a marketing szövegírás lett ez az új terület, abba menekültem. Tulajdonképpen szerencsés lehetek, hiszen találtam új megélhetést.
Már 2008-ban lehetett konkrét értesüléseket hallani arról, hogy a Fidesz az „ellenséges” orgánumok elfoglalására készül. Az első hírek az Indexről szóltak, de csak nevettünk rajta. Az biztosan nem történhet meg, mit ki nem találnak az emberek! Pedig pontosan ez történt, bár még várni kellett rá néhány évet. 2014-ben már nem az Origo áthangolása volt az első, de arra pontosan emlékszem.
Majd jött lassan a többi, és a hazai médiaviszonyok teljes átírása következett.
Ezzel együtt pedig elindult az abuzáló narratíva, miszerint „az nem úgy volt”, „pont az ellenkezője igaz”, az „hazugság”, vagyis a hazudozás, a manipuláció, az érvénytelenítés és hiteltelenítés a mindennapok részévé vált. Megkezdődtek a karaktergyilkosságok is. Már szégyenkeznem kellett, ha a múltam előkerült, így lassan leszoktam róla, hogy médiamunkásként definiáljam magam. Nyomasztóvá vált a címkézés.
Beszántották a Népszabadságot, lenyúlták az Indexet. Elestek a megyei lapok, már nem is tudok visszaemlékezni, pontosan hogyan történt. Csak az úthengerre emlékszem, hogy szinte minden hétre jutott egy kirúgás, bezárás, áthangolás, átszervezés és az újságírók cseréje. Mindeközben pedig ömlött a pénz ostoba célokra, és leginkább magánzsebekbe, amit első perctől tudni lehetett.
És eközben lassan a valóság is eltűnt.
Kénytelen voltam gyorsan leszokni a rádióról és a tévéről. A valós hírekért elkezdtem fizetni, és a médiafogyasztásom nagy részét youtube csatornákra helyeztem át. Az utcán közlekedve igyekeztem nem nézni az óriásplakátokat, vagy átugrani a neten ömlő hirdetéseket, kerülni és kizárni a betegesen hazug propagandát. Észrevétlenül mégis az életem része lett, egyszerűen nem lehetett megkerülni. Az élet minden területét átitatta, beszivárgott, bezúdult, pökhendin kért helyet magának. Mintha csak nem tudtam volna mély levegőt venni, mert köhögtető húgyszag keringett volna a levegőben.
Úgy tűnt, hogy 2022-ben adódik némi esély a parlamenti választáson, legalább arra, hogy ne legyen újra kétharmad. Jól indult, a remény fellángolt, hogy lehet egy normálisabb életet élni. Mégsem sikerült, és ez a vereség volt talán a legfájóbb. Letaglózó és elkeserítő volt a szembesülés a többség döntésével. Akik már akkor sem voltak többen – mint utóbb kiderült.
Az elmúlt 16 évem a túlélésről szólt, mindenféle értelemben.
Szakmailag, anyagilag, emberileg. Több baráti kapcsolatom szakadt meg a mesterségesen felszított gyűlölködésben.
Most megszabadultunk, egy új esély kaptunk, és remény költözött a mindennapokba. Ha nem is kapom vissza az elmúlt 16 évemet, a bizonyosság mégiscsak az enyém. Vagyis mindent joggal kérdőjeleztem meg, minden szenvedésem jogos volt, az elhazudott tények pedig igazak voltak! A felépített hazugságnak pedig semmi köze nem volt a valósághoz.
Pontosan tudom, mit éreznek most a Fidesz hívei. Én is ezt éreztem, összesen 4-szer, tizenhat éven át. De ők sokkal szerencsésebbek nálam! Nekik már biztosan nem kell ezt újból átélniük, mert a következő választásra a párt szétesik és elporlad. A nagyvezér ugyanis megfáradt, a várva várt elszámoltatás pedig még csak most következik. Ami bizonyosan nem növeli majd az egykoron uralkodó párt visszatérési esélyét. Ennek pedig őszintén örülök!”
Névtelen Médiamunkás