“Hatvan évesen, mindkét munkahelyem megszűnése után nem láttam értelmezhető jövőt magam előtt. Egy harminc éves lakóautóval elindultunk új hazát keresni.” – írja beszámolójában Durst György filmes, aki az elmúlt 16 év eredményeként új életet kezdett egy másik országban.
“…nekem még az elmenetel sem sikerült rendesen”
(Sissotól vett idézettel kezdem a történetet, három pontban összefoglalva az elmúlt 16 évemet, a múltat hosszabban, a jelent rövidebben)
I.
2009-ben Grunwalsky Ferenc lemondott a Magyar Mozgókép Alapítvány kuratóriumi elnökségéről, az alapítvány ügyvezetője Bod-Péter Ákos lett. Ez egy ideiglenes megoldás volt, az ú.n. alapítói körnek rövid idő állt rendelkezésére, hogy új kuratóriumot válasszon. Az alapítói kör részben átalakult, néhány alapítói jogkörrel rendelkező szervezet időközben megszűnt, néhányan átadták a szavazati jogukat.
Jogilag kérdéses megoldások születtek, az alapítók megosztottá váltak a jövőt illetően.
A Filmművész szövetség választmánya létrehívott egy bizottságot, amelynek feladata a különböző szakmai csoportok véleményének összegyűjtése. Tagja Bakos Edit, Mikulás Ferenc, Janisch Attila és Durst György lett.
Kb. két hónapig tartott, amíg az időpontokat egyeztetve létrejöttek a találkozások. A filmes szakma helyzete, jövőképe és a katasztrófális pénzügyi helyzetben lévő alapítvány megújítása volt a beszélgetések tárgya. Ezek alapján készült a jelentés, amely a kuratóriumi választás előkészítéseként az alapítók elé került. Az MMKA alapítóinak volt joga megválasztani az alapítvány részére juttatott közpénz támogatás szétosztásának felügyeletére létrehozott kuratóriumot. A testületet szakmai albizottságok segítették, tagjait az egyes filmszakmai szereplők javaslata alapján nevezte ki a kuratórium.
Ritkán fordult elő, hogy ezen albizottságok döntési javaslatait megváltoztatta volna a kuratórium.
Az év elején meghatározott pénzügyi keretek figyelembe vételével hozták meg javaslataikat, néha a keretek szűkösségére hivatkozva kértek ettől eltérést.
Az MMKA sorsát eldöntő mozzanat az volt, hogy felelőtlen gazdálkodás mondvacsinált ürügyével az éves költségvetésben a filmgyártásra szánt összeget az államkincstár nem utalta át az alapítvány számlájára. A kuratórium banki hitelek felvételére ösztönözte a producdereket, abban bízva, hogy a kormány teljesíti a költségvetésben meghatározott összeg átutalását. Felelőtlen gazdálkodás! – harsogta Papcsák, majd később Budai Gyula, elszámoltatási biztosnak kinevezett párt-megbízott nyomán a sajtó egy része.
Megindult az alapítvány felszámolása és a kormányzati kultúrpolitikával kompatibilis vezető kiválasztása, Andy Vajna személyében.
A Baán László, Bakonyi Veronika, Bod-Péter Ákos, Bodnár Attila, Durst György, Kovács Árpád, Kőrösi Zoltán vezette kuratórium nem tehetett mást, a producerek banki tartozásait és a politikai hátszelű pénzügyi zsarolás diktátumát figyelembe véve átadta a “tartozásnak” nevezett jogtalan követelés kiegyenlítéseként a filmszakmai vagyonelemeket a kormánydöntéssel létrehozott Andy Vajna filmügyi kormánybiztos által vezett Filmalapnak.
A kb. egy évig tartó átadás-átvételnek nevezett folyamat megalázó rendőrségi, adóhatósági zaklatásokkal, az egyes, producereknek nyújtott banki hitelek behajtásának átütemezésével telt, aminek csak egyik állomása az MMKA iratainak zárolása, büntetések kilátásba helyezése.
Mindezek mellett a szakma egy része a kuratórium gyáva megalkuvását emlegette, mély árkokat ásva az egyébként is megosztott szereplők között.
Kőrösi Zoltán kuratóriumi elnök felelősségre vonandó célszeméllyé vált a kuratórium tagjaival együtt mind a hatóságok, mind a szakma egyes képviselői szerint. A politikai támadásokat látva sorra mondtak le a kuratórium tagjai. Produceri munkát kurtóriumi tagságom ideje alatt nem folytathattam, az alapítvány felszámolásával filmhez kötődő tevékenységem is megszűnt.
II.
1995 tavaszán megkeresett Sára Sándor, a Duna Televízió elnöke, hogy a Duna Műhely vezetését vállaljam el. A szükséges anyagi hátteret a Duna Televízió biztosította. Nem tudom, hogy a televízió akkori vezetése mit szólt hozzá, de Sára mint elnök, keresztül tudta vinni az akaratát. A keretösszeg – tízmillió forint egy évre – kb 5-8 kisfilm forgatását tette lehetővé. Az első évben készült el Iványi Marcell “Szél” című munkája, amelyet kalandos úton személyesen vittünk ki Iványival a Cannes-i fesztivál párizsi irodájába. A film sikere, az Arany Pálma díj sokat jelentett a továbbiakban, elfogadták néha különös kívánságaimat, amelyek a filmek készítése során a televíziózáshoz képest eltérőek voltak.
A 16 évvel ezelőtti választások után a média teljes átalakításának egyik első áldozata a Duna Televízió keretein belül működő Duna Műhely lett.
2010 karácsonyán Székelyudvarhelyen ért a hír – a színházban forgattunk az ottani filmesekkel egy filmet -, hogy a Duna Televízió újonan kinevezett első embere, – Ókovács Szilveszter – a jövőben nem az én vezetésemmel képzeli el a Duna Műhelyt. Az új média szervezet létrejöttével a Duna Műhely tizenöt évvel létrehozása után megszűnt.
III.
Hatvan évesen, mindkét munkahelyem megszűnése után nem láttam értelmezhető jövőt magam előtt. Feleségemmel, aki tanári állása megszűnése után munkanélküli segélyt kapott pár évig, egy harminc éves lakóautóval elindultunk új hazát keresni. Portugáliát céloztuk meg, a tengertől távolabbi falvakban keresgéltünk, olcsó hely után kutatva, végül Andalúziában kötöttünk ki. Lányunk ebben a városban talált párt magának, ott vásároltunk mi is lakást. Később Pest környéki tanyánkat eladva Zalában vettünk házat. Fél évet falusi környezetben töltünk, másik felét Spanyolországban, Andalúziában, Jerez de la Fronterában. Vándormadárként élünk, felváltva barátkozva két nyelvvel és kultúrával. A teljes elszakadást nem tudtuk vállalni, két otthonunk van, mindkét helyről haza megyünk, ha indulunk. “Nem könnyű”, hogy Tolnai Ottó versének címét idézzem, itt sem, és ott sem lenni.
Na, ezért választottam Sisso mondatát írásom címéül.
Durst György
(A nyitókép Lisszabonban készült, a Largo de Sao Domingos téren, amelyet a tolerancia tereként is emlegetnek az ott található emlékmű miatt.)