„De ti figyelmeztettek rá minket, hogy nem szabad elfelejteni, az bizony rémes volt, és amit ott elvesztettünk, annak jó részét már sosem kaphatjuk vissza.” Dési János írása az elmúét 16 évről
“Alva jár az Orbán,
tornyot visz az orrán,
trombitások ülnek benne
három szekér polyván “
(Weöres Sándor: Csalóka Péter)
Az idő gyorsan szalad. Alig 28 évet töltött Robinson barátunk a lakatlan szigeten és már otthon is volt, a jólétben.
Amikor kérdezték tőle, hogy bírta ki azt a 28 évet, általában megvonta a vállát és annyit jegyzett meg, hogy így utólag visszanézve gyorsan eltelt. Akadtak persze rosszabb napok, de túl vagyunk rajta. Néha olyan érzése támad, hogy az egész nem is igaz, nem lehetséges, talán csak álmodta, vagy valami rémregényben olvasta. Jó, tudja ő, hogy valóság az egész, elég csak a tükörbe néznie, hogy lássa, mennyire megőszült, ráncos lett az arca. És az is mutatja, hogy mégiscsak hosszú idő lehetett ez, hogy amikor hajóra szállt Anglia éppen köztársaság volt, és Oliver Cromwell vezette a polgárháború zavaros viszonyaiból éppen kilábaló országot, mire visszatért, már újra egy király, II. Jakab ült a trónon. Tényleg egy egészen új világ. Az állandóságot már akkoriban is csak Mága Zoltán jelentette, aki ugyanúgy húzta a talpalávalót a köztársasági vasbordásoknak, mint a királypárti lovagoknak. Legfeljebb a nyűtt vonóbúl lett pénztfakasztó varázspálca.
És milyen volt az elmúlt 16 év?
Végülis túl vagyunk rajta, ráadásul nekünk nemcsak Péntek segített, hanem Csütörtök, Szerda, Kiskedd, és néhanapján Álmos Hétfő is.
A 16 év, ami inkább mégiscsak 20, elszelelt. Nem is történt itt semmi, talán az országot sem fosztották ki, nem csukattak be lapokat, fenyegettek civil szervezeteket, zártak egyházi segedelemmel gettóiskolába gyerekeket, változtatták Dubaiban száguldó Porschevá a devizahitelesek fillérjeit. Lehet, Andika sem kapott 150 milliós kis táskát, hogy abba rejtse a papírzsepit, ha könnyezni kezdene a szeme az erős napsugárzásban a Lady Millard fedélzetén.
Tizenhat éve, Piha. Mi az?
Ennyivel közelebb kerültünk a nyugdíjhoz, igaz a magán-nyugdíj pénztárakat már az első időkben gyorsan lenyúlták. Később a KATA nevű adózási formát is megszüntették, de sebaj, túléltük ezt is. Sőt, éhen sem haltunk. Továbbmegyek, én például pár kilót még híztam is, tehát mégsem lehetett annyira rossz az a 16 év.
A Nap minden reggel felkelt, a nyár nyár volt, a tél tél. Többé kevésbé a villamosok is kifutottak a remizekből, a boltokban mindent lehetett kapni, utaztunk külföldre, sőt még a megtakarításaink összege is nőtt valamicskét. Mi okunk lenne hát panaszkodni? Hizen még a szórakoztatásunkról is gondoskodtak, Volt itt móka és kacagás, amikor felharsant a Megafon, elismerően bólogattunk, amikor a meccs szünetében sugárzott egyperces híradóba annyi, de annyi hazugságot préseltek bele, hogy a Hír tévének erre bizony fél óra adásidő is kevés lenne.
És rejtvényeket is adtak fel: Ki az a Ádám, Tóni, Barbara? És a Zsolti bácsi?
De ez egyáltalán nem vicces. Nem úgy, mint az, hogy Rogán a legnagyobb magyar feltaláló és Mészáros Lőrinc egy üzletember.
Elvek is akadtak. Kétségtelen, nem az enyémek, de ez a demokrácia bizonyára. (Hahaha)
Az agresszor és Európa ellenes Oroszország gátlástalan kiszolgálgálása? A diktatúrákhoz dörgölődzünk ötlete, az európai egységet szétverni próbáló elveket? Az életéért küzdő Ukrajna gyalázása? A lopj, lopj, amit csak lehet?
Hatvanpuszta, “édesapám félig kész mezőgazdasági üzeme”, a steakelőkészítővel, a pálinka kóstolóval, az atombiztos bunkerral, a 19 lépcsőházzal? És Anikó nénivel, aki a kerti munkások szerint nagyon kedves, bár a spanyol etikett előírásainak megfelelően, mint az uralkodó hitvesét, nem szabad megszólítani.
És azok a figurák, akik a legkülönfélébb posztokon szerepeket kaptak?
A szatyor fing, Novák Katalin vagy Schmitt Pál? Elnökök egy olyan országban, ahol Göncz Árpád töltötte be ezt a tisztséget? Az ügyészség Polt Péterestűl, amelynek a fő feladata az volt, hogy mentse a korrupt, tolvaj bandát?
Magyarország egyik legjobb egyetemének, a CEU-nak az elüldözése? Helyrehozhatatlan, történelmi bűn. Ahogy az SZFE szétverésére sincs bocsánat.
Színház? Legalább nem okozott lelkiismeret-furdalást, hogy hány előadást nem tudok megnézni, mert egyre-másra bújtak ki a földből azok a teátrumok, ahová még viccből sem teszi be az ember a lábát. Az Újszínháztól, a József Attiláig és vissza a Nemzetiig (pedig ott olcsó a jegy is). Miközben büszkén gondolhattunk arra, hogy mégiscsak megmarad néhány szabad színpad, a Katona, a Radnóti, az Örkény, a miskolci színház, a Víg – nem is rossz sor. És a függetlenek, amelyeket egy kanál vízben megfojtottak volna, de nem hagytuk.
Mozi? Kurzusfilmek, negyedosztályú alkotások, de legalább jó drágán. És igen, itt is az a pár, amit vért izzadva aprópénzből raktak össze tehetséges emberek, és még a nézők is vettek jegyet rá.
A könyvek? Amikor betiltják a háromfülű nyulat? A fóliázás? Vagy a könyvpiac lenyúlása, Sok könny és keserűség okozója mindez. De azért Nádast, Závadát, Darvasit, Grecsót, Parti-Nagyot, Spirót olvasunk továbbra is.
A nehéz sorsú, szegény gyerekek gettóba zárása?
A szeretetteljes diszkrimináció, ahogy egy lelkész miniszter merészelt fogalmazni. A szegény maradjon szegény, lehetőleg buta és szerencsétlen is. Ne lásson az orránál tovább, hátha akkor az őt kifosztó, nyomorban tartó urakra szavaz? Dobják ki 16 éves korában a suliból, érettségire esélye se legyen, és az egyetemek elfoglalása is szükséges arra az esetre, ha valaki mégiscsak bejutna oda. Nem beszélve arról, hogy az egyetemek elfoglalásával szintén sok pénzt lehet hazavinni, munka, ötlet, kockázat nélkül.
Amikor az SZFE-t elrabolták és egy lövésztiszt segítségével szétverték (esküszöm, hogy így volt) sokat próbált, de mégiscsak naív barátaim azt mondták, nem lehet egy egyetemet így elfoglalni. Mert ez így nem fog működni. Oda akadémiai karriert befutott oktatók kellenek, doktorok, Phd-k, habilitáltak, évtizedekig tanult vizsgázott, sokat publikált, kipróbált oktatók. Pár nap múlva kiderült, ugyan már. Akinek Vidnyánszky adat egy állami kitüntetést, az olyan, mintha észt és tudományos fokozatot is adott volna. Csak a párthoz kell hűségesnek lenni. A lázadók színházi fesztiválját szétverjük addig is és rengeteg pénzért senkit sem érdeklő külföldi produkciókat hozzuk ide, mert abból nincs baj.
A szociálpoltika lényege, hogy elveszünk attól, akinek kevés jutott és odaadjuk annak, akinek már amúgy is van.
Annyit érsz, amennyid van. A szegények úgyis a Fideszre szavaznak – gondolták a társadalom mérnökei – őket fenyegetni és kordában tartani kell, a középosztályt és feljebb szükséges megvesztegetni. Sokáig mintha működött volna mindez.
Iványi Gáborék egyházának és szegényeket segítő hálózatának a kinyírása világbotrány. Ahogy az is, hogy a mérhetetlen sok pénzzel, ingatlannal, kedvezménnyel kitömött nagy egyházak vezetői miként kussoltak ez ügyben is. Hiába, krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Itt még focistadiont és wellness szállót is lehetett kapni közpénzből – halleluja.
Na és az ebül szerzett pénzből a mértéktelen, feltűnő luxus-élet. A hatalmas yachtok, százmilliókat érő táskák, a munka nélkül jól fialó dohány-koncessziók. A magánrepülők, amelyek sűrűbben közlekedtek, mint a hatos a pesti Nagykörúton.
A semmirekellő focistákra kiszórt milliárdok.
Az iskolák szétrohadtak, a kórházakban zsírra szállt a por és a műtőkben nyáron 50 fok is lehetett. A maradék ápolónők reménytelenül küzdenek az életben maradásért. Közben itt is egy stadion, ott is egy – persze dupla áron, mert a haverunk építi. Egy focista 500 millióig adómentességet kap. Az orvosokra, az ápolókra, tanárokra mindez nem vonatkozik, miért is vonatkozna, hiszen nekik 500 millió legfeljebb, ha egy számtanpéldában szerepel.
És a folyamatos uszítás és ellenség-csinálás? Hol egy Soros, hogy egy migráncs, hol egy Kokorász támad ránk, átoperálva az óvodásokat. És persze ebben is meg lehet találni az üzletet, a sírós Balásy súlyos milliárdokat visz haza a plakátokból, nem beszélve a nemzeti konzultációnak csúfolt nyílt pártpropagandát, nyilván közpénzből. Azért a 2025-ös Pride-on már sosem látott tömeg vonul – jelezve azt, mégsem mindenki dől be a gyűlölet-propagandának. Sőt. A jók ott vonultak és kiderült nem is vagyunk olyan kevesen.
És kell-e bármit mondanom a sajtóviszonyokról az elmúlt 16 évben?
Különösen most, hogy egyre-másra hallom, mennyi titkos ellenálló működött az állami propaganda gyárakban. Kár, hogy ennek sok eredményét április 12-ig nem láthattuk. szétvert szerkesztőségek, partvonalra tett újságírók, elrabolt lapok, műsorok, oldalak. Száz és százmilliárdok megint, a hazugságra, azon emberek kinyírására, akik szemben álltak a zsarnokkal.
És igen, akadtunk páran, akik akkor is kitartottunk, ha nem ez volt az évszázad üzlete. Mondhatok persze olyat is, hogy mennyivel jobb érzés (igaz!), hogy nekünk a Klubrádiónál a hallgatók dobták össze a működéshez szükséges pénzt – de azért azt is láttam, máshol számolatlanul gurulnak a forintok (rubelek, jüanok). És raklap szám gyártották a hazugságot, és a leghülyébbeken kívül mindannyian tudták, hogy hazudnak. Még azok is, akik úgy vélték egy jó cél (és a rendes fizetés) érdekében teszik ezt. Szétverték az egykor dicsőséges megyei lapokat, elárultak mindent, ami a szakmában alapvető érték. Most sértődötten néznek, hogy mégis miért történik az velük, ami történt. Pedig szerintem még egész jól megúszták eddig.
(Egyik kedvencem egy valamikori népszavás kollégám. Kedves volt, szolgálatkész, igyekvő és tökéletesen tehetségtelen. Ez utóbbi tulajdonsága megmaradt és a kormányzati propaganda iparban lett helyi jellegű sztárocska. Máshova ugye nem kellett volna. Főnökei valószínűleg úgy gondolták, ha a közönség jelentős része maga is primitív ember, akkor jó lesz nekik egy efféle műsorvezető. Nem lesz neki könnyű, mert elhitették vele, ő valaki. Ma már nem kedves, nem igyekvő. )
És a hazugságra, manipulálásra szakosodott kutatóintéztek?
Itt is akad pár kedvencem, aki 2010 előtt maga is mindent megtett, hogy az akkori kormánypárt kedvében járjon. Jött 2010 és máris utálta a menekülteket, a szegényeket, a melegeket. . Sajnos bizonyíték kevés maradt, mert például az ATV akkori archivuma ma már nem elérhető. Pedig ha belekukkanthatnánk és mutathatnánk ezt azt, lenne csudálkozás.
De mondom, mindezzel úgy vagyok, mint Robinson a lakatlan szigeten töltött évekkel. Túl vagyunk rajta, talán igaz sem volt.
De azért mégis. Mert Orbán emberei itt-ott megmaradtak. És semmit sem értettek meg abból, vagy úgy tesznek, mintha tök hülyék lennének és nem értenék, ami történt. Jó, hogy itt vagytok, mert a végén tényleg azt hinnénk, nem is voltak az orbáni ólomévek. Csak valami csalfa emlék játszik velünk. De ti figyelmeztettek rá minket, hogy nem szabad elfelejteni, az bizony rémes volt és amit ott elvesztettünk, annak jó részét már sosem kaphatjuk vissza. A ti sunyiságotok, pökhendi pitiánerségetek olyan, mint az oltás a fertőző betegség ellen. Újra és újraéleszti az immunrendszerünket, hogy megvédhessük magukat az Orbán rezsim embereitől.
Dési János