Az „elmúlttizenhatév” miatt élek külföldön, messze a családomtól és gyerekkori barátaimtól. Mert ha maradok, nem születhetett volna meg a fiam, és a párom nem lehetne teljes értékű szülője. Ez volt az elmúlt 16 év.
Így viszont, ha csörög a telefonom, a fiam azt kérdezi, hogy „nagyi?,” mert a legtöbbször a nagyi a telefonban van, nem egy családi ebéden. Az „elmúlttizenhatév” miatt nem járhatok magyar színházba. Cserébe legalább több kortárs magyar írót olvasok, mint korábban, ez is valami. A szüleim öregednek, a barátaim kopaszodnak, a szülővárosom utcái változnak, amit évi pár alkalommal próbálok lekövetni, reménytelenül.
Elmúlt 16 év…
Hiányzik az otthonom, és mélységesen haragszom erre az „elmúlttizenhatév” tolvaj bandára, akik annyi rosszindulatot, irigységet és keserűséget ültettek el az emberekben, amit talán évekig, ha nem évtizedekig fog tartani elsimítani.
blk